A Toldi megírása; Arany és Petőfi barátsága (14. óra 11.12.)

- a Kisfaludy Társaság pályázatára írta Arany János a Toldit 1846-ban

- a jutalmat 15 aranyról 20 aranyra emelték, mert hatalmas volt a mű sikere

Petőfi Sándor költői levélben méltatta Arany Jánost, melyre Arany hasonlóképpen válaszolt Petőfinek

költői levél (episztola): melyet szerzője megnevezett, valóságos személyhez írt. Személyes hangvételű.

Arany János: Toldi - Előhang (15. óra 11. 17.)

A Toldi forrásai:

- Toldi Miklós emlékét számos népmonda megőrizte

- Ilosvai Selymes Péter Toldi Miklósról szóló históriás éneke

műfaja: elbeszélő költemény

- Arany gyakran alkalmazott régies és tájnyelvi kifejezéseket; oka: a régi kor felidézése

Mottó: a művek előtt álló, más műből vagy szerzőtől átvett szövegrészleteket nevezzük mottónak.

 Arany János: Toldi - Első ének (16. óra 11. 24.)

- a műben változatosan jelenik meg a leírás, az elbeszélés és a jellemzés

- az első ének az előkészítés (expozíció) - megismerjük a szereplőket és a szereplők egymáshoz fűződő viszonyait is

- ütemhangsúlyos verselésű: négyütemű felező tizenkettes

- páros rím

Arany János: Toldi - Második ének (17. óra 11. 26.)

- a második ének a bonyodalom (konfliktus), a testvérek összeütközése, mely elindítja a további eseményeket

- Arany János népi kifejezéseket és szólásokat használ; nyelvi sokszínűség jellemzi

- a szólások a stílust élénkítik

Arany János: Toldi - Harmadik ének (18. óra 12. 01.)

- az események, szereplők más-más nézőpontból másként mutathatók be

- Miklós történetét külső (E/3.) nézőpontból ismerhetjük meg

- az elbeszélő számára rokonszenves Miklós

- azt is megtudjuk, hogy mit gondol, érez Miklós

- az elbeszélő mindent tud róla

Arany János: Toldi - Negyedik ének (19. óra 12. 08.)

- Miklós menekülni kényszerül, lelkiállapotát hasonlatok fejezik ki

- a Bencével való beszélgetésből sok újat megtudunk Miklósról - visszatekintés

- az előrevetítés (a jövő sejtetése), szintén tudatos költői szerkesztésmód része

- a műben, hosszabb részletben végigvonuló megszemélyesítést vagy metaforát allegóriának nevezzük

allegória: egyes elvont fogalom képszerű megjelenítése (az édes álom pillangó képében jelenik meg)

Arany János: Toldi - Ötödik ének (20-21. óra 12. 10.; 12.11.)

- Miklós visszatér édesanyjához, mielőtt útnak indulni

- hazafelé veszélybe kerül - "farkaskaland"

- ez a rész epizód

epizód: önmagában is kerek történet. Az epizód lassítja a cselekmény menetét, és színesíti, gazdagítja a történetet.

Arany János: Toldi - Hatodik ének (22. óra 12. 15.)

- ebben az énekben Miklóst új oldaláról ismerjük meg => kiderül, hogy mély érzésű és nagyon ragaszkodik az édesanyjához

- György pont az ellentéte, vagyis érzékelten, rideg az édesanyjával és kegyetlen az öccsével szemben, ezért ellenszenves

Arany János: Toldi - részösszefoglalás (23. óra 01. 05.)

- az első hat ének egységet képez

- Nagyfaluban és környékén játszódik a történet; megismerjük a szereplőket, egymáshoz való viszonyukat

- a mű hagyományos epikus szerkezetű

- az első hat ének tartalmazza: előkészítés, bonyodalom, kibontakozás egy része

- a szerző a részletezés és tömörítés eszközét használja ebben a hat részben

Arany János: Toldi - Hetedik ének (24. óra 01. 12.)

- Miklós megmenekül az üldözőitől és a bátyja bosszújától

- a művészi szerkesztés fontos sajátossága, hogy a fontosat hangsúlyozza, részletesen bemutatja, a kevésbé lényeges dolgokra tömören utal

- a hatást a hetedik ének utolsó sorában található alliteráció is fokozza

Metonímia: költői kép. Amikor egy szót egy másikkal helyettesítünk, metonímiának nevezzük. A két szó közötti kapcsolat lehet ok-okozati, de anyagbeli, térbeli és időbeli is.

Arany János: Toldi - Nyolcadik ének (25. óra 01. 14.)

- ez az éneke a történet fordulópontja (a király szándéka egybeesik Miklóséval)

- új cselekményszál indul el

- kiderül, hogy Györgyöt milyen cél vezérli

- ebben az énekben a párbeszéd túlsúlya jellemző

Arany János: Toldi - Kilencedik ének (26. óra 01. 19.)

- a kilencedik énekben visszatérünk a fő cselekményszálhoz, Miklós sorsához

- a bika megfékezése szintén epizód

- Miklós célja, a cseh vitéz legyőzése lehetetlennek látszik lovagi fegyverzet nélkül

Arany János: Toldi - Tizedik ének (27. óra 01. 26.)

- a Toldi felépítése szimmetrikus

- a 6. ének után lehet meghúzni a képzeletbeli szimmetriatengelyt

- visszatérő elemekkel (pl. eseményekkel, szereplőkkel) találkozhatunk mind a "két oldalon"

- a tizedik ének egy részlete is epizód, Miklós jellemvonását ismerhetjük meg

Arany János: Toldi - Tizenegyedik ének (28. óra 01. 28.)

- ez az ének a mű tetőpontja - eldől a főhős (Miklós) sorsa

- Miklós számára elérkezik az igazi próbatétel => igazi hősként jelenik meg és úgy is cselekszik

Arany János: Toldi - Tizenkettedik ének (29. óra 02.02.)

- ez az ének a mű végkifejlete

- a befejezés rokonságot mutat a népmesékkel, emlékeztet a mesei igazságszolgáltatásra

- az utolsó két versszak az Előhanggal együtt ad kerek történetet

- az utolsó énekben minden lényeges szereplő újra megjelenik

Tabló: nagyobb arányú, mozgalmas, sok szereplőt felvonultató egység, mely az epikai és egyes színpadi művekre jellemző

- a Toldi további részei, Toldi estéje és a Toldi szerelme együtt a három művet Toldi-trilógiának nevezzük

 

Arany János: Toldi - összefoglalás (30. óra 02. 09)

A sikeres dolgozathoz a következőket jó tudni és megtanulni !

- a Toldi összes fejezetének elolvasása (ismétlése)

- a Toldi megírásának körülményei: a Kisfaludi Társaság pályázati kiírásának szövege

- a mű keltkezésének ideje, témája, műfaja, a mű forrása

- költői képek felismerése ( megszemélyesítés, allegória, metonímia, hasonlat, metafora, költői jelző)

- a jellemzés módjai: 1. közvetlen írói közlés

                                2. a szereplő szerepeltetése

                                3. párbeszéd

                                4. belső monológ

                                5. környezetést leírja

                                6. egy másik szereplő mond róla véleményt

Témazáró dolgozat - Arany János: Toldi (31. óra 02. 11.)

Fogalmazás dolgozat előkészítése (32. óra 02. 16.)

Jellemzés: célja egy személy külső és belső tulajdonságainak 8jellemének) sokoldalú bemutatása. A jellemzés megfigyelésen, tapasztalaton, olvasmányélményen alapul. Az ember főbb jellemvonásait bemutathatjuk cselekedtetésével, viselkedésével, szokásainak leírásával, beszéltetésével, környezetének leírásával.

Példák:

1.

Fehéren sütött a nap.

Mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verőfényben. A meszelt kunyhók, a kukoricagórék, a homok keretében minden fehérnek látszott. Még az ég is. Az akácfák poros lombja pedig olyan fehér volt, akár az írópapír.

Fél háromra járt.

Suhajda ezen a napon korán ébredt. Lejött a tornác lépcsőjéről, a nyaraló udvarában levő parasztkertbe.

- Hová? - kérdezte Suhajdáné, amint a törökszegfűk között horgolt.

- Fürödni - ásított Suhajda, kezében egy meggyszín fürdőnadrággal.

- Ugyan, vidd el őt is - kérlelte az asszony.

- Nem.

- Miért?

- Mert rossz - felelte Suhajda. - Mert haszontalan felelte, és szünetet tartott. - Nem tanul.

- Dehogynem - tiltakozott felesége, vállát vonogatva. - Egész délelőtt tanult.

A konyha előtt a lócán fölneszelt egy tizenegy éves fiú. Térdén összecsukott könyvet tartott: a latin nyelvtant. Vékonyka gyermek volt, haja rövidre nyírva nullás géppel. Piros tornaing rajta, vászonnadrág, lábán bőrsaru. Pislogott az apja meg az anyja felé.

- Hát - szólt hozzá Suhajda nyersen, fölvetve szigorú fejét -, mi az: dicsérni fognak engem?

- Lauderentur - rebegte a gyermek, gondolkozás nélkül, de előbb fölkelt, mint az iskolában.

- Lauderentur - bólogatott csúfondárosan Suhajda -, lauderentur. Szóval a pótvizsgán is meg fogsz bukni.

- Tudja - mentegette az anyja -, tudja, de összezavarodik. Fél tőled.

- Én kiveszem őt az iskolából - biztatgatta magát Suhajda -, bizony úristen kiveszem. Lakatos­inasnak adom, bognárnak - maga se tudta, hogy indulatában mért épp ezt az iparágat válasz­totta, amelyre egyébként sohase gondolt.

- Gyere ide, Jancsikám - szólt az anyja. - Ugye tanulsz majd, Jancsikám?

- Sírba visz ez a taknyos - vágott közbe Suhajda, mert a méreg fűszer volt neki, paprika -, sírba visz - ismételte, s élvezte, hogy a harag kitágította az ereit, jótékonyan elűzte délutáni unalmát.

- Tanulok - hebegte a fiú, hangtalanul.

(Kosztolányi Dezső: Fürdés - részlet)

 

2.

Kovács szorgalmas hivatalnok. Fekete karvédő van a kabátján, csíptető a szemén, és az íróasztalra hasalva körmöl. Reggel háromnegyed nyolckor már megjelenik a lépcsőkön, dörzsöli a kezét, kávét rendel, szerényen köhög, teregeti a ropogó papírokat, és boldogan gondol arra, hogy esztendőre okvetlenül előléptetik. Mindenki szereti. Négy gyermeke van, akik nyafogva csikorgatják délelőttönként a hivatala ajtaját, és van egy felesége, akit senki se ismer. Nagyon rövidlátó. Ha a szolga asztalára teszi a hasas vizespoharat, melyből a tejes­kávét issza, meresztgetnie kell a szemét, nehogy a tintatartóba aprítsa a kuglófot. Minden­kinek előre köszön. Mióta egyszer nem vette észre a hivatalfőnökét, a szolgának is megemeli a kalapját. Nem szép ember. Az orra pisze, arcán fillér nagyságú szeplők. Bajusza hasonlít a purzicsán dohány száraz és fakó szálaihoz.

(Kosztolányi Dezső: Appendicitis - részlet)

3.

Másnap dobogó szivvel kopogtam egy széles, faragványos tölgyfa-ajtón. Aladár kelletlenül nyujtotta felém keskeny, sápadt kezét, de pár perc mulva összebarátkoztunk. Ettől fogva azután minden nap elmentem hozzá s később egész délutánokon ültem az ágya mellett. Az álmos, langyos szobában halkan zenélt a szimfonium, csipegett a kanári-madár, a kandallóban pattogott a tüz, mi pedig képes könyveket néztünk, kibámultunk az ablakon, együtt unatkoztunk.

Ilyen unalmas, végtelennek látszó délutánon vettük elő egyszer a sakkot. Aladár megtanitott játszani s én egy hét mulva már rendesen vertem őt.

Mikor ezt megtudták, az anyja, egy sovány, őszülő asszony magához hivott:

- Hagyjon reá mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik az akarata. Maga okos fiu, tudja...

Megsimogatta a fejemet és én mélyen meghajoltam.

Azóta mindig az övé volt a győzelem.

Aladár azonban hamar megszokta ezt az olcsó dicsőséget s napról-napra éreztette velem a fölényét. Kicsinylő, hideg mosoly fogadott és az izgatott tornák után kinos csend remegett fölöttünk, melyben a szivünk dobogását is hallottuk. Az anyja rendesen ott állt az ágynál s izgatott boldogsággal csókolta szájon a fiát:

- Te kis mester... Győztél megint.

Én ilyenkor zavartan hallgattam, vettem a kalapomat és mentem.

Künn a folyósón még hallottam, hogy nevettek. Engem nevettek? Nem tudom. De mikor az utcán a hüs levegő megcsapta az arcomat, sokszor gondoltam egy nagy végső leszámolásra, egy irgalmatlanul kegyetlen, véres letiprásra. Másnap azonban megláttam Aladár elaszott alakját, mosolyogtam az érzékenységemen s mély szánalommal, majdnem szeretettel nyujtot­tam a kezemet.

- Játszunk.

(Kosztolányi Dezső: Sakkmatt - részlet)

 

Fogalmazás dolgozat (33-34. óra 02. 25.)

 

 

 

vissza a címoldalra







irnye.qwqw.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by qwqw.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!